A Gidrán fajta

A fajtaalapitó  Gidran Szenior mént báró Fechtig vásárolta Egyiptomban 1916.-ban. A kis sárga arab mént 1818.-ban Bábolnára osztották be,  ahol többek között Mezőhegyesről odaszállított kancákat is fe-dezett. Ezek közül a 27      Arrogante nevű spanyol kan-cából származó Gidran II nevű fia került törzs-ménként a mezőhegyesi ménesbe. Ebben az időben ugyanis a kancaállományt még nem származás, hanem szín szerint csoportosították az egyes ménesekbe. A későbbiek során, mikor az egyes ménesek állományát származásilag is elemezték kiderült, hogy az V.számú, un. "Sárgaménes" kancaállománya főként  Gidran származású. A később klasszikussá vált mezőhegyesi vonaltenyésztés, melyben a  fajta egyedei apai ágon egy-egy vonalalapító ménre vezethetők vissza, ez időtől vált tudatos gyakorlattá.

Gidrán fajtáról tulajdonképpen a múlt század közepe óta beszélhetünk, majd 1885-ben az osztrák had-ügyminisztérium is önálló fajtává minősítette a gidránt.

Az állomány az 1800-as évek végére a jól bevált mezőhegyesi tenyésztési és kipróbálási elvek alapján kitünő hátaslónak bizonyult. A szervezeti szilárdság és a hátas célú használat érdekében előszeretettel alkalmaztak sárga színű angol         telivér méneket. Ennek hatására a gidrán gyors, fordulékony, elegáns, kitartó huszárlóvá vált az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében.

Az I. világháborút követően az állomány túlnyomó részét a megszálló román hadsereg hadizsákmányként magával vitte, és mindössze 13 kanca maradt a ménesben. A háborút követően megindult a fajta regenerálása, amely nem volt könnyű feladat. Miután a korábban alkalmazott angol telivér mének közül némelyik nemcsak szép küllemét, hanem túl élénk vérmérsékletét is örökítette, ennek ellen-súlyozására arab (Siglavy, Gazal) és kisbéri (Maxim V, Kozma III) méneket alkalmaztak a tenyésztés során. A fajta megmentése sikeresnek bizonyult és nemcsak kitűnő katonai hátaslovak kerültek ki közülük, hanem a fajta több egyede a sportban is megállta a helyét.

A II. világháború  újabb csapást mért a fajtára, mivel a Bajorországba menekített lovakból a háború végeztével összesen csupán 28 kanca tért vissza Mezőhegyesre.

1958-ban a törzskanca és az évjárati csikóállomány új helyre, a Dalmandi Állami Gazdasághoz tartozó egykori katonai ménesbe, Sütvénybe költözött.

Annak ellenére, hogy a tartási körülmények igen jók voltak, az 1960-as évek keresztezési hullámának következtében 1973-ra a fajtatiszta gidrán állomány törzstenyészete mindössze 16 kancából és 3 ménből állt.

Fordulatot az okozott, amikor 1974-ben miniszteri rendelet született az őshonos állatfajták védelmére. Ennek a célnak az elérése érdekében az Országos Állatenyésztési Felügyelőség Borodpusztán gidrán népies tenyésztésből felvásárolt kancákból egy új törzstenyészetet hozott létre, és sikerült vérfrissítés céljából Bulgáriában két – még az egykori Mezőhegyesi állományra visszavezethető származású – mént találni és tenyésztésbe állítani.

1988-ban a borodpusztai és a sütvényi ménes gidrán állománya a Pannon Lovas Akadémiához kerülve egyesült és  Marócpusztán talált új otthonra.

Mára elmondhatjuk, hogy a fajta biztos lábakon áll, hiszen az elmúlt években sikerült lelkes tenyésztőtársak áldozatos munkájával Romániából is számos fajtatiszta egyedet behozni, és az egyes kancacsaládok megmentését, megőrzését véghezvinni. 1989-ben megalakult a Kisbéri-félvér  és Gidrán Lótenyésztők Egyesülete és azóta a tagok és az egyedek számának emelkedése valamint az állomány minőségének pozitív elmozdulása folyamatosan érezhető.

Az egyesület ma mintegy 350 egyedet tart nyilván, melynek egyik fő ménese - 2006-tól az Állami Ménesgazdaság Szilvásváradhoz tartozó - Marócpusztai Gidrán ménes. A telep gidrán állománya 90-100 ló körül alakul, melyből a törzskancák száma jelenleg 35. A Ménesgazdaság egyik fő feladata a gidrán mint védett történelmi lófajtánk fenntartása, génmegőrzése. A gazdaság egyre szűkösebb lehetőségei mellett keresi a lehetőséget lovai sportban való kipróbálására, hiszen az itt nyújtott teljesítmény rendkívül fontos információkkal szolgál a tenyésztés számára. Leginkább a military szakágban kerültek és kerülnek kipróbálásra a hazai tenyésztésű gidránok, melyek közül a Marócpusztai tenyésztésű egyedek kimagasló sikereket könyvelhettek el az elmúlt 10 év során.

Déva Gidrán-1 Roletti 2000-ben az Év Kezdő Military Lova címet szerezte meg. Gidran XI-16 Ima a Fiatal Lovak Világbajnokságán 2002-ben a 17. Gidrán XI-32 Regölő A Fiatal Lovak Világbajnokságán 2003-ban a 20. Gidran XI-39 Nimfa  2003-ban a 14.2005-ben a Lengyel Nagydíj 2. helyezettje. Gidrán XI-4 Sóhaj a Fiatal Lovak Világbajnokságán  2003-ban a 18. , 2004-ben ugyanitt megnyeri a terepnapot, ezzel kikiáltják a világ legjobb fiatal cross lovának.

További sikereket remélhetünk Gidrán XI-16 Imától, lovasa Jan van Beek a páros tavalyi évben Ländliche EB-n Nagykanizsán összetettben második helyezést ért el.

Reménységünk a 2003-as születésű mén Gidrán Razbeg-2 Sobri lovasa Kaizinger Balázs. A páros 2009-ben Kaposváron CCI* 9.helyen, Nagykanizsán illetve  Motesice-n egyaránt CCI* 6.helyen végzett. Bizakodóak vagyunk a tavalyi évben megrendezett egyesületi szemlén kiugróan szereplő Gidrán Cselszövő I-24 Kártyás 2006-ban született mén eredményessége tekintetében, mely jelenleg Hercegfalvi Tibor és Kaizinger Balázs együttműködése keretében áll felkészítés alatt. Mellette a szintén 2006-ban született mén Naum Gidrán-22 Sumér kap lehetőséget a bemutatkozásra. A két fiatal mén további pályafutása egyre inkább a figyelem középpontjába terelődik. A két egyed az elsők között volt, melyek a Ménesgazdaság Csipkéskúti telepén nevelkedtek választásuktól három éves korukig.

Mind a versenysportra való kiválasztásnál és a párosítási terv előkészítésénél 2007-óta a Ménesgazdaság és a tenyésztő  egyesület által felkért szakemberekből álló bizottság tagjai segítik, szakmailag támogatják a ménes munkáját. Az elmúlt években történt sikeres szemléken felbuzdulva, idén is folytatni kívánjuk szakmai találkozókat, remélve, hogy megőrizhetjük és előre vihetjük, a gidrán fajta sikereit és ezzel segíthetjük további sorsát.