„A lótenyésztés által nyerni és én szépen nyerni kívánok
S, hogy minden számításaim és eddig volt tapasztalataim szerint nyerni reménylek is.”

Gróf Széchenyi István
Lovakrul /1828/  

Középpontban a tenyésztés,

A gidrán Szilvásváradon 

„A Ménesgazdaságnak a lipicai fajta tenyésztésében kivívott rangját, szakmai megbecsülését jelzi, hogy a Marócpusztán tartott szilárd-szervezetű, többhasznú, gyönyörű gidrán-ménes vonalainak és kancacsaládjainak fenntartását, génkészletének megőrzését – egyszóval – tenyésztésének irányítását és military lovassport itteni életrekeltését a helybeliek többször bizonyított szakmai gondjaira bíztuk.”

Ezeket az útravalónak is tekintett sorokat Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az idei augusztusi szilvásváradi nemzetközi lovasrendezvényünk programfüzetébe írta.            

Szilvásvárad immár másodszor kapott meghatározó lótenyésztési feladatot.   

Először 1953. január 22-én, amikor az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma alapító határozatával létrehozta a Szilvásváradi Állami Gazdaságot. Fő feladataként a magyarországi lipicai törzstenyészet fenntartását és a fajta jellemző értékmérő tulajdonságainak megőrzését, illetve javítását rendelte el.            

Másodszor alig két éve kelt a megtisztelő feladat, amikor az agrártárca a 63065/2005. számú határozatával Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad  felügyelete alá rendelte a mintegy 100 lóból álló törzstenyészetet.

Feladatok és tervek

A Pannon Lovasakadémia életében 2005. december 31-gyel lezárult egy korszak és ez a marócpusztai ménes sorsában is kényszerű változást hozott. A kínálkozó lehetőségek közül a döntéshozók a legracionálisabb változatot fogadták el, és ezzel ránk osztották a gidrán nukleusz ménes működtetését. Természetesen, ha már így hozta a sors, mindent megteszünk, hogy ez a hányattatott sorsú, maroknyi egyedből álló magyar fajta otthonra és megbecsülésre találjon.

Az első esztendő gazdaságilag rendkívül nehéz volt. Anyagi lehetőségek híján a leromlott működési feltételek tarthatatlanná váltak, a telepet csak az ott dolgozók áldozatvállalása tartotta egyben. A gidrán ágazat korábbi éves költségvetésének a sokszorosát kellett ráköltenünk. Mint jogutódnak fel kellett vállalnunk az ágazat évek alatt felhalmozott, jelentős külső tartozásait is.

Mára a helyzet kezd normalizálódni, de természetesen jelentős és tartós beruházásokba, felújításokba már nem foghatunk. Feladatunk a Ménesgazdaság működésének racionalizálása érdekében a külső bázisok – tápiószentmártoni telephely, marócpusztai ingatlan – értékesítése és az ebből befolyt összeg felhasználásával egy korszerű mindkét fajta igényeit kielégítő lótenyésztési központ kialakítása. A génrezerv funkció mellett tervezzük, hogy itt oktatási és kutatási programok mellett, mint korszerű feltételekkel bíró versenyhelyszín is rendelkezésére állunk a különböző szakágaknak.

 Együttműködés a tenyésztőkkel

Lótenyésztőként természetesen voltak ismereteink a gidrán fajtáról. Ám tudtuk, hogy ez a gidrán-tenyésztés gyakorlati munkáihoz nyilvánvalóan nem elegendő.            

Az első pillanattól kezdve tisztában voltunk azzal, hogy a gidrán nem lipicai. Tudtuk, hogy nagy hiba lenne, ha „rutinból” akarnánk a megtisztelő, az alapos szakmai ismereteket igénylő, újabb felelősségteljes feladatunkat megoldani. Ehelyett minden lehetséges tapasztalatot hasznosítunk, együttműködünk a gidrán-tenyésztőkkel.

Ilyen indítékokkal kértük a marócpusztai kollégák véleményét, tárgyaltunk a Kisbéri és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesület szakmai képviselőivel, tenyésztőivel, valamint az  Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) illetékes munkatársaival is.            

Egyszóval igyekeztünk ismereteinket bővíteni, összeegyeztetni az immár több mint félévszázados szilvásváradi, csipkéskúti lótenyésztési tapasztalatokkal. Ezt a szakmai konzultációt igényeljük, kérjük, rendszeressé tesszük. 

 A tenyésztési cél változatlan

 A gidrán fajta közel kétszáz éve folyó tenyésztői munkájának folytatására kaptunk megbízást.

A genetikai és gazdasági megfontolásokat magában foglaló tenyészcél szem előtt tartásakor biztos támpont a jelenleg érvényes tenyésztési szabályzat, mely a fajta esetében a hagyományos tenyésztési módszerek alkalmazását írja elő.

A gidrán jelenleg ún. „alulról zárt” törzskönyves anglo-arab fajta, ami azt jelenti, hogy a méneskönyvbe csak az eddig elismert kancacsaládokba tartozó kanca vehető fel, tehát amelyik anyai származása valamelyik családalapító kancára vezethető vissza. Ugyanakkor nemesítés céljából anglo-arab, shagya-arab, angol telivér, kisbéri félvér, illetve arab telivér apaállatok alkalmazhatók. Hasonló eljárásokat elődeink is rendszeresen alkalmaztak.

A gidrán ménesben először a Trewilliam nevű angol telivér mén fedezett.(1835.)Egykori hivatalos feljegyzések  az angol telivér mének gidrán ménesben gyakorolt hatását e képpen értékelik: „Az angol vér kitűnő correctornak bizonyult ezen  törzsnél. Első generációban ugyan a telivér ivadéka rendesen veszít tömegében és csontban, de ezekre a kitűzött tenyésztési terv szerint kivétel nélkül ismét a régi gidrán vér alkalmaztatván: ismét visszanyerik a tömeget és csontot, de több acélosságot és szabályosabb testalkatot mutatnak.”

Ezen tenyésztési eljárás – kiegészítve az említett fajtákkal – ma is teljes létjogosultságot élvez. Az alapvető feladat természetesen egykor is és ma is a gidrán fajta vonalainak, kancacsaládjainak, továbbá kiváló értékmérő tulajdonságainak megőrzése és az ennek megfelelő tenyészállat utánpótlás előállítása. Ez a kijelölt tenyésztési cél Szilvásváradon!

Kicsi állomány – kevés szelekciós lehetőség            

Az erőteljes szervezetű, csontozatú, kitartó, kemény, nagy szervezeti szilárdsággal bíró középnehéz hátas- és hámostípusú gidrán, igen értékes fajta. A létszáma azonban meglehetősen csekély, a hazai fajták közül a legkisebb. Mindösszesen 257 kancát (2007) számlál, melyek közül azonban elég nagy hányad tenyésztésileg inaktiv.  A Pannon Lovasakadémia működési zavarai miatt  az utóbbi években lecsökkent a marócpusztai kancalétszám, ezt szintén fel kívánjuk fejleszteni  a szakmai indokolt 35-40 egyedre.

A több „tulajdonosváltáson” átesett, köztenyésztési tenyészkörzettel igazán soha nem rendelkező fajtánál a szelekciós lehetőség viszonylag csekély. Az ilyen kislétszámú állománynál, mint amilyen a miénk is, szakmailag különösen megalapozott tenyésztési terv alapján kell elkerülni a géneróziót. Vagyis azt a folyamatot, amely a populáció szempontjából rendkívül fontos genetikai sokféleség csökkenése miatt a fajta értékét, netán a létét veszélyeztetné. Ebből is látszik a feladatunk szépsége és igényessége. 

A gidrán sportértéke

A gidrán egy abszolút teljesítményre orientált fajta. Az elvárt értékmérőinek meglétét ma elsősorban a military sportban nyújtott teljesítményén keresztül tudjuk mérni. Ebből adódik, hogy sportkipróbálás híján a tenyésztés csak sötétben való tapogatózás. Sajnos Szilvásvárad -- mint állami költségvetési intézmény -- lovai versenyeztetése területén egyre kevesebb lehetőséggel bír. A szükséges források hiányában marad a kooperáció, melynek keretében sikeres versenyzőkkel kötünk megállapodást lovaink versenykörülmények közötti kipróbálására.

Honi lovassportunkban – a számarányához viszonyítva – a gidránok között jelentős hányadban találunk eredményes sportlovakat.            

Így volt ez korábban is. Az ugrólovak között Medve, Inka, Igyál jeleskedett. A militaryban Ibolya volt bajnok. Az 1999. évi öttusa világbajnokságon a 11 alkalommal starthoz állt és valamennyi pályát hibátlanul teljesítő Semmi, vagy a hajdani sikeres holicsi falkavadászatok is bizonyítják a fajta sportértékét. Napjainkban is számos gidrán szerepel a sportban, melyek közül kiemelve Sóhaj és Ima holland lovassal, míg Noé várhatóan Kaizinger Balázzsal áll rajthoz 2008-ban a military szakágban. 

Ez a teljesítmény akár azt is ígérheti nekünk, hogy újabb és újabb gidránok kerülhetnek a lovassportba.

A fajta egyedeinek korábbi – átmeneti – kezelhetőségi problémája a múlté. Ezért aztán a gidrán ma már szabadidő eltöltésére is kiválóan alkalmas hobbiló. Kitűnő idegrendszerüket jelzi, hogy a holland lovasrendőrség is szívesen alkalmaz szolgálati munkára gidrán lovakat. Határozott igény mutatkozik, hogy a fogathajtó versenyhelyszín mellett a military versenyrendezés lehetőségét is megteremtsük. Sokan vallják – sietek hozzátenni: nem alaptalanul –, hogy a három napos military verseny különböző kihívásaival, a lovassportok „legcsodálatosabb, leggyakorlatiasabb versenye”. Ugyanakkor népszerűsége érthetetlen módon csökkent.  A szilvásváradi lehetőségek kihasználásával, versenyek rendezésével ezen is változtatni szeretnénk. Mindezekből következik, hogy – tenyésztői munkán túl – ezekhez a feladatokhoz speciális szakértőkkel a militaryhoz kitűnően értő szakemberekkel kell stábunkat, „csapatunkat” megerősíteni, illetve velük továbbra is együttműködni. 

Érezzük a felelősséget 

A fajtafenntartás állattenyésztési örökségünk megőrzésének fontos részre.           

Ma – tudomásom szerint – hat háziállat-fajban huszonhat védett fajta állományát tartják nyilván. Ennek kereken az egynegyede a ló. A shagya-arab, a nóniusz, a mezőhegyesi- és a kisbéri-félvér, valamint a hucul és a magyar hidegvérű mellett a mi lipicai és a gidrán fajtánk is közéjük tartozik.            

Felelősségünket növeli, hogy pillanatnyilag Magyarországon kívül már csak Romániában, illetve Bulgáriában folyik számottevő gidrán tenyésztés.           

A tudósok véleménye szerint az intenzív nemesítés, a gyorsuló szelekció következtében több, korszerűbb állatfajtában olyan fontos tulajdonságok változtak kedvezőtlenül, mint például a hasznos élettartam, a konstitució, vagy a környezettűrő képesség.            

A leromlás megállítása fontos feladat.           

Ehhez nagy szükség lesz (van) a védett fajták génállományára is! 

Mindezekből fakadóan tisztában vagyunk a lipicai és a gidrán lovaink iránti felelősségünkkel.           

Ennek tudatában dolgozunk, cselekszünk.

Ha majd értékelik a munkánkat – bízunk benne – velünk együtt vallják:  jó helyre került a marópusztai gidrán ménes!                

Dallos Andor
igazgató   
Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad